Author: Simon Zsolt

Miklós Földváry, Iván Horváth

A new application of the rule of early vernacular insertions

Translated by Seager-Smith Dániel Michael

Letölthető pdf változat

Bognár Péter:

A régi magyar párrímköltészet német vonatkozásai

Az RPHA nyilvántartása szerint a 16. század végéig létrejött 1521 vers között mindössze 79 párrímeset
találunk. Ha ezt a korpuszt a szövegek egyéb metrikai tulajdonságai alapján csoportokra osztjuk, akkor két többé‑kevésbé elkülönülő típust látunk. Az egyik – jóval nagyobb – csoport beleillik a korszak verselési gyakorlatába (tehát éneklésre szánt, szótagszámláló, nyolc szótag felett jellemzően metszettel tagolt, szintaktikailag zárt [vö.: Mohácsi 1991: 306–310] sorokból építkező, izostrófikus verseket tartalmaz), a másik nem illik bele (tehát olyan szövegekből áll, amelyekre a felsorolt tulajdonságok nem jellemzőek). Formai és műfaji jegyeinek összessége alapján az első típust – a tudományos közmegegyezéssel összhangban – a középlatin egyházi (Horváth J. 1928; Zemplényi 1998: 64–67, 118–128), esetleg a humanista költészet (Bognár 2010a) hatásával magyarázzuk. A következő áttekintés tizenkét olyan szöveget, ill. szövegcsoportot vizsgál, amely a második típussal látszik rokonságban lenni. A vizsgálandó versek, ill. verscsoportok közös jellemzője a legalább tendenciaszerűen kimutatható párrímen túl a strófikusság hiánya, ill. az, hogy a szöveg feltehetően nem éneklésre, hanem olvasásra, felmondásra készült.

[…]

A dolgozat a szövegeket műnemek szerinti bontásban tárgyalja (1. Líra, 2. Dráma, 3. Epika), a három nagy fejezeten belül – ahol szükséges – műfajok szerint tagolva az anyagot. A fejezetek mindig három részből épülnek fel. Előbb a vers műfaji és metrikai leírása, és egy rövid elemzés olvasható arról, hogy a szöveg milyen viszonyban áll a 16. század végéig létrejött magyar nyelvű hagyománnyal, ezt – ha van ilyen – a hasonló német műfaj tömör bemutatása követi, végül a két hagyomány esetleges kapcsolódási pontjaira mutat rá a dolgozat. A három gondolati egység aszerint, hogy mikor hogyan tűnt könnyebben áttekinthetőnek a gondolatmenet, hol alfejezetekre bontva, hol külön cím nélkül, egyazon szövegegységen belül, bekezdéssel elválasztva olvasható. A dolgozat szerény célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a régi magyar versanyag felől nézve szokatlan metrikai – és olykor műfaji – paraméterekkel rendelkező, párrímes vagy párrímes tendenciájú szövegek metrikai és műfaji szempontból mutatnak-e hasonlóságot a korabeli német irodalom hasonló megszokásaival.

részlet a Bevetésből

Letölthető pdf változat

Horváth Iván:

Ómagyar szövegemlékek mint textológiai tárgyak

A reneszánsz – függetlenül attól, hogy a korszakot a ko­ra újkorhoz vagy a középkorhoz helyesebb-e hozzákap­csol­ni – az előző információrobbanás kora.

Megnőtt az információtömeg. Visszanyerték az antik mű­veltséget. Kibővült az emberre magára, környezetére, a Föld felszínére és Nap körüli pályájára, sőt az állócsillagokra vonatkozó ismeretanyag.

Megújult az információkezelés. A könyveket nyomtat­ták, forgalmazták, nyilvános könyvtárakba gyűjtötték. Még adatbázisokkal is kísérletezgettek: enciklopédiákkal, pre­́dikációszerkesztő segédletekkel, Raymundus Lullus ter­mékeny tárcsáival, versíró automatákkal.

Információtörténeti szempontból a magyar kora reneszánsz abban különbözik a többitől (és talán sajátságának, erőteljességének is ez a magyarázata), hogy nálunk időben egyszerre következett be a kézírás és a nyomda for­ra­dalma. A magyarok ugyanis nemcsak a könyvnyomtatással ismerkedtek meg 1473-ban, hanem az idő tájt kezd­tek rákapni a magyar nyelven való könyvírásra és könyv­olvasásra is. A korszak kezdetén áll az első magyar nyel­vű egyházi könyv, a Jókai-kódex. A korszak végén pedig ott az első, egészében magyar nyelvű világi könyv – s mindjárt nyomtatvány –: Pesti Gábor Aesopusa (1536). Megszületett a népnyelvű olvasóközönség.

Az ezt is megelőző információs forradalom a 12–13. szá­zadban, a kétnyelvű és kétközegű irodalom idején zaj­lott le, amikor a magyar irodalmat még latinul írták, ma­gyarul pedig csupán elmondták. Írók már voltak, de ol­vasók még nem. Az első népnyelvű vendégszövegek- ről csak azok tudhattak, akik bejegyezték őket, meg azok, akik­nek megmutatták. Hogy kerülhetett sor mégis magyar vendég­szövegek rendszeres lemásolására?

Letölthető pdf változat…

Tubay Tiziano: A székely írás kutatásának története

100 esztendeje jelent meg Sebestyén Gyula monográfiája, A magyar rovásírás hiteles emlékei, a székely írás kutatásának máig meghatározó alapműve. A könyv jelentőségéből annak ellenére sem veszte, hogy azóta a hiteles emlékek száma megsokszorozódo, keletkezésüket tekintve pedig mind a kéziratos, mind a feliratos emlékek esetében ismerünk olyat, ami a Sebestyén összegyűjtöe emlékeket időben biztosan megelőzi. A könyv, amit az olvasó kezében tart, a székely írás kutatásának történetét mutatja be. Tiszteleel adózik Sebestyén Gyula emlékének és művének. […]

Jelentős anyagot kell áekintenie annak, aki a székely írással kapcsolatos vizsgálódásba kíván kezdeni. Noha három kézikönyv és két egyetemi tankönyv is tárgyalja rovásírás vagy székely rovásírás terminus ala, arra mind ez idáig senki sem vállalkozo, hogy a székely írás kutatásának történetét és az elért eredményeket kritikus szemmel végigkövesse. Ez az égető és inspiráló hiány ösztönzö arra, hogy a mesterszakos diplomamunkámban magam kíséreljem meg egy kutatástörténeti vázlat kidolgozását. Lehetségessé vált a tanulmány kiadása. Ahhoz, hogy segédkönyvként haszonnal szolgálhasson, szükségesnek tűnt alakítani a fejezetek felosztásán és bővíteni a könyvet azzal, amiről korábban a terjedelmi kötöségek mia le kelle mondani. Mindez egy újabb esztendőt igényelt.

Letölthető pdf változat…