Bognár Péter:
A régi magyar párrímköltészet német vonatkozásai
Az RPHA nyilvántartása szerint a 16. század végéig létrejött 1521 vers között mindössze 79 párrímeset
találunk. Ha ezt a korpuszt a szövegek egyéb metrikai tulajdonságai alapján csoportokra osztjuk, akkor két többé‑kevésbé elkülönülő típust látunk. Az egyik – jóval nagyobb – csoport beleillik a korszak verselési gyakorlatába (tehát éneklésre szánt, szótagszámláló, nyolc szótag felett jellemzően metszettel tagolt, szintaktikailag zárt [vö.: Mohácsi 1991: 306–310] sorokból építkező, izostrófikus verseket tartalmaz), a másik nem illik bele (tehát olyan szövegekből áll, amelyekre a felsorolt tulajdonságok nem jellemzőek). Formai és műfaji jegyeinek összessége alapján az első típust – a tudományos közmegegyezéssel összhangban – a középlatin egyházi (Horváth J. 1928; Zemplényi 1998: 64–67, 118–128), esetleg a humanista költészet (Bognár 2010a) hatásával magyarázzuk. A következő áttekintés tizenkét olyan szöveget, ill. szövegcsoportot vizsgál, amely a második típussal látszik rokonságban lenni. A vizsgálandó versek, ill. verscsoportok közös jellemzője a legalább tendenciaszerűen kimutatható párrímen túl a strófikusság hiánya, ill. az, hogy a szöveg feltehetően nem éneklésre, hanem olvasásra, felmondásra készült.
[…]
A dolgozat a szövegeket műnemek szerinti bontásban tárgyalja (1. Líra, 2. Dráma, 3. Epika), a három nagy fejezeten belül – ahol szükséges – műfajok szerint tagolva az anyagot. A fejezetek mindig három részből épülnek fel. Előbb a vers műfaji és metrikai leírása, és egy rövid elemzés olvasható arról, hogy a szöveg milyen viszonyban áll a 16. század végéig létrejött magyar nyelvű hagyománnyal, ezt – ha van ilyen – a hasonló német műfaj tömör bemutatása követi, végül a két hagyomány esetleges kapcsolódási pontjaira mutat rá a dolgozat. A három gondolati egység aszerint, hogy mikor hogyan tűnt könnyebben áttekinthetőnek a gondolatmenet, hol alfejezetekre bontva, hol külön cím nélkül, egyazon szövegegységen belül, bekezdéssel elválasztva olvasható. A dolgozat szerény célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a régi magyar versanyag felől nézve szokatlan metrikai – és olykor műfaji – paraméterekkel rendelkező, párrímes vagy párrímes tendenciájú szövegek metrikai és műfaji szempontból mutatnak-e hasonlóságot a korabeli német irodalom hasonló megszokásaival.
részlet a Bevetésből